|
/// Vallomások a minőségről Az új évezred
számomra a minőségirányítás megismerését és aktív használatát hozta. Később
megismerkedtem a tudásmenedzsmenttel, és a kettő együtt egy nagyon izgalmas
páros. Az alábbi
előadás 2006-ban született, az EOQ, az Európai Minőségügyi Szervezet egyik
rendezvényén tartottam. |
|
|
Korunkban
a tudás új szerepkörben tetszeleg. A tudás hagyományos meghatározásai már nem
teljesen alkalmasak ennek a szerepkörnek a jellemzésére. A
korábbi tudás-meghatározások filozofikus jellegűek voltak, mert már az ókor
gondolkodóit is foglalkoztatta ez a témakör. A mai kor embere a filozofikus,
hitelméleti és természeti meghatározások mellett technokrata, financiális
meghatározásokra törekszik. |
|
|
A középkorban
és az újkorban már rájöttünk, hogy a tudás nemcsak az egyéni boldogulás,
hanem a társadalmi jólét és a gazdagság eszköze is. Ugyanakkor
az okos ember okos szervezeteket tud létrehozni, sőt, a szervezeti
tevékenység egyre nagyobb hányada – közvetve vagy közvetlenül – a tudás
menedzselése. |
|
|
A
tudás ma már nem a korábbi rendezetlen halmaz („a zseni átlátja a káoszt”) –
hanem jól körülhatárolt és meghatározott elemi építőkockákból épül fel. A
tudás önmagában nem hatalom és nem a boldogulás eszköze, legföljebb az
elefántcsonttoronyba zárkózott bölcset boldogítja: a tudás akkor termel, ha
szakértelemként funkcionál: a szakértelem nemcsak termelőerő, hanem újabb és
újabb tudás-elemek megszerzésének, a tanulásnak is eleme. A
tudás olyan mennyisége áll rendelkezésre és olyan hatalmas mennyiséget kell a
siker érdekében aktívan használni, hogy az egyéni tudás helyett a szervezetbe
beágyazott tudás a meghatározó. |
|
|
Az
ember és a szervezet tudása mindig nagyobb, kiterjedtebb, mint amit
használunk vagy másnak át tudunk adni. Az explicit tudás meghatározható,
átadható, de a siker reprodukálására nem elegendő. Mindannyiunkban rejlik
több-kevesebb rejtett, tacit tudás; a tudásmenedzsment a formális eszközeinek
alkalmazása mellett ereje nagy részét a tacit tudás explicitté tételére
fordítja. |
|
|
A
tudás ma már nem stabil, szilárd váz – inkább képlékeny, folyton változó, konglomerátum.
Gyakorlatilag végtelen: a tudás mindig tudást szül, ha jól alkalmazzák:
alapvető emberi tulajdonság a fejlődésre való törekvés. Helyettesíthető
is a mások – pld. Versenytárs – tudása, de csak jelentős idő, pénz és munka
ráfordításával. Ezért törekszik minden szervezet a saját tudásállományának
megőrzésére és a mások tudáskészletének eltulajdonítására. |
|
|
A
tudásmenedzsment képesség, módszer és folyamat, vagyis ezek
összessége. Mindezek a fogalmak ismerősek a minőségirányítás rendszeréből is:
nincs itt valami kapcsolat? Később erre is rátérünk, de előbb nézzük meg azt a
közeget, amelyben ezek az összetevők munkálkodnak. |
|
|
Minden
iparág hihetetlenül elbonyolódott: míg a középkorban egy szakma
eszközrendszere – tudása – stabil volt akár évszázadokon keresztül,
napjainkban ez már nem áll: elég megnézni egy-két éves szakmai folyóiratokat,
hogy a tudás elavulásának tanúi lehessünk. A
termékek egyre bonyolultabbak (vagy egyre silányabbak, ha a bennük
megtestesült tudás nem elegendő) és egyre több információt hordoznak (pld.
egy számítógép installálása). Már
rég nem az anyagot fizetjük meg egy termékben, hanem a benne megtestesülő
tudást. A legértékesebbek azok a termékek, amely megörökölték a tudás
általános, modern jellemzőit: elsősorban a továbbfejlődés képességét. |
|
|
Mivel
a tudásmenedzsment és a minőségirányítás is folyamatokban gondolkozik,
kézenfekvő a két műfaj analógiája. Az elemi tudás konvertálhatósága is
dokumentumokban testesül meg, bár ezek általában szinte kizárólag
elektronikus dokumentumok minden ágazatban (gondoljunk pld. a számítógép
felhasználására az irodalomtörténetben, nyelvészetben, orvostudományban stb.) Szinte
valamennyi minőségirányítási fogalom alkalmazható a tudásmenedzsmentben és
viszont. Egy
sikeres szervezet nemcsak a saját, hanem az ügyfeleiben megtestesülő
kollektív tudást is kiaknázza, gondoljunk a távközlési cégekre, amelyek az
ügyfélkör szokásaiból alkotják meg termékeiket. |
|
|
A
minőségirányítás és a tudásmenedzsment támogató eszközei is hasonlóak: itt
már végleg elmosódnak az egyes műfaji, tudományági határok. Galilei
szerint: ami mérhető, azt mérd meg, ami nem mérhető, azt tedd mérhetővé.
Ugyanígy, ami feldolgozható adat, azt dolgozd fel, ami nem feldolgozható, azt
tedd feldolgozhatóvá. |
|
|
Tapasztalataim
szerint csak az a szervezet sikeres hosszú távon, amely egységes rendszerben
kezeli a boldogulás eszközeit és meg van győződve azok üdvözítő hatásairól.
Ezt régen elkötelezettségnek hívták, de ez ma már nem elegendő: az
elkötelezettség egyfajta hit, de a tudásmenedzsment és a minőségügy objektív
szükségszerűség. Nem
igaz, hogy a minőségirányítás és a tudásmenedzsment elembertelenedik: a
meggyőzésnek és az empátiának helye van ezekben a tudományokban. |
|
|
A
tudás, mint érték apostola Karl-Erik Svejby (alkalmam volt egy performanszán
részt venni – nem előadás volt, hanem jól felépített színjáték). Ő arra tette
fel az életét, hogy elfogadtassa a szervezetek vezetőivel: a vállalati érték
egyre nagyobb, ha nem meghatározó része a nem materiális érték: a
munkatársak, a szervezetek, az ügyfélkör, a beszállítók tudása. |
|
|
Régi
egyetemi mondással búcsúzom és köszönöm meg a figyelmüket. |
|